Megvizsgáljuk az első rész tartalmát, mit is gondolok ma erről az egészről?
A látásomnak köszönhetően, megéreztem és felfogtam az ittlétünk milyenségét, hogyanságát. Erre a tapasztalatomra is éjjel, azaz a sötétben kapom meg a választ.
Ülök, majd pár másodperc múlva teljes spektrumon látom az energiamozgás minden szálát, rezdülését magam körül, és a közeli környezetemben térszerűen. Emlékszem! Amikor először láttam meg ezt az energiarendszert, hálót, ledöbbentem! Azt vettem észre, hogy rendezkedik. A mellettem lévőből kivesz egy sárga részt, és behelyez egy kéket a helyére, felém jön egy zöld, és bennem is marad. Akkor már értettem az ok okozati törvényt és a vonzás törvényének energetikai mozgását is.
Egyből azt kérdeztem, mi lesz ennek a következménye? Mit csinált most velünk? Hogy fog ez kinézni a fizikai síkban? Ekkor értettem meg, kommunikál velünk, a maga módján.
Így fogtam fel, hogy amiben most vagyok, azt csak akkor látom át, ha innen elmozdulok.
Ez a tapasztalás, azaz a továbbfejlődés. A tudás mindig visszamenőleg jön, a megélés után. Tehát sokszor azért nem tudunk fejlődni, mert a jelenlegi tudatunk nem érti a jelent, és a jeleket. Ezért vagyunk itt, ebből kellene tanulnunk.
Ha a jelenre nyitottak lennénk, olvasnánk a jelekből, az megértést, fejlődést hozna, amitől megmozdulnának a dolgok az életünkben. Ha fejlődünk, elmozdulunk az előző pontról, akkor visszanézve megértjük miben is voltunk pontosan. Ez adja a tudást, és a tapasztalatszerzést. De a jelenlegi élethelyzetünket, megint nem értjük.
Az itt hozott döntések, fogják újra elmozdítani az életünket abba az irányba, amit szeretnénk. Ezért nagyon fontos a felvállalás, és az őszinteség magunkkal szemben. Amit én is folyamatosan teszek. Ez visz előre. Minden a döntésünkön múlik. Ha a döntést meghoztuk, már csak meg kell értenünk az okát.
Ez a tapasztalat.
Itt jutott újra eszembe Jézus. Ő azt mondta legyen meg az ő akarata. Ma én ezt, ugyanígy élem meg! Látom! Mindent körbe vesz ez az energia, mindenhol ott van, és ő az eredő! Mikor ezt először felfogtam, hihetetlen érzés fogott el, hogy ő az apám, belőle vagyok, és kiválasztott engem, hogy megmutassa magát nekem. Így néz ki ő, mindenre képes, mindennek a része, és mindent az akarata szerint vezet.
Emlékszem, ott ültem döbbenten és arra gondoltam, édes Istenem, de kicsi vagyok ehhez az egészhez! De mégis milyen csodálatos ez az egész, mert ezt én láthatom, gyönyörködhetek benne, és ő bennem. Mert kiválasztott engem. Kiválasztott, hogy mondjam el, nem kell tőle félni, legyünk nyitottak, ismerkedjünk össze vele, és utána vezessük be az akaratát. Nekem ezt üzente.
Hiszen ő is fejlődik, méghozzá rajtunk keresztül. Megláttam, a reinkarnációnk oka mi vagyunk. Kiegyenlíteni jöttünk az energiaminőségünket. Ma látom, és értem, az energia van, ő a teremtő. Globális tudattal rendelkezik. Mi belőle vagyunk, de erről mindjárt bővebben...előtte szeretnék mesélni valamit..., hogy milyen különleges, és intelligens ő! Ülök a korom sötétben, ha előre nézek, alólam világít valami, mintha egy lámpán ülnék. De ha lenézek nincs ott semmi. Ha előre nézek, újra világít alattam... A nyakam alól, körül jön a fény.
Talán ez az a fény, amiről a spirituálisok beszélnek? Amit hordozunk magunkban? Ezt nem tudom.
De nemrég különös dolog történt.
Előre nézek, a fény alattam világít, majd megpillantok magammal szemben ugyanolyan fényt, mint amilyen alattam van. De ez most...mintha kívül lenne, s nem bennem! Megszólítottam magamban, magamba veszem, és befogadom... Megmozdult, felém indult... Úgy megijedtem, hogy felpattantam és felkapcsoltam a lámpát. Majd bátorságot gyűjtöttem, hogy újra felvegyem vele a kontaktust, de többet nem láttam.
Azt tapasztaltam először, hogy kommunikál velem, már nem csak fizikai jelekben, hanem az eredőn keresztül is... Jézus vajon így kommunikálhatott vele? Le tudta fordítani ezeket a mozgásokat? Ma nem tudom, de tisztán érzem, hogy én le tudom majd ezeket fordítani. Magamnak, aztán az embereknek, mert ő erre szánt engem. Csak még tapasztalnom, tanulnom, fejlődnöm kell... Tudom! Látom! Az energiának egy nyúlványából vagyunk, és ez ölt testet...ezt hívják léleknek. Nem a testbe kerül bele, hanem az energiaminőség köré sűrűsödik be a test. Tehát "Isten" nem körülöttünk van, hanem mi születünk bele "Istenbe". Mikor a saját testemre nézek, vagy bárkijére, zöld energiaháló szövi át, köti össze a mindent, az "Istent" és bennünket. A belőlünk kiáramló, majd újra magába visszaforduló energiarendszer kapcsolja a testet az energiarendszerhez. Ez kapcsolódik egy fehér oszlopon keresztül a mindenség tudatához, a mi tudatunkhoz. Ezt az oszlopot az asztrális síkban találhatjuk. Magyarán szólva az energiaminőségek öltenek testet, azzal a céllal, hogy kiegyenlítsék azt az energiát, ami nincs egyensúlyban.
Tehát a leszületés nem leszületés, hanem az eredő köré rendeződés, azaz egyszerre két helyen vagyunk... "Istenben" és a fizikai Földön. Amit itt teszünk az hat rá is. Ő pedig balanszál. De miért? Mert szabad akaratot kaptunk.
Én azt mondom követem őt, mert látom őt, és tapasztalom őt. Tudom mit szeretne tőlünk, hogy szeretetben éljünk, de nem halljuk őt. Sokan pedig megtagadják ezt, a szabad akaratukon keresztül - az én látásmódommal - saját magukat tagadják meg, ha őt megtagadják. Hiszen abból vannak, csak nem fogják fel. Ezért van annyi kilátástalan, beszürkült, boldogtalan, rosszindulatú ember. Mert semmit nem szeretnek, magukat sem.
Szabad akaratot kaptunk!
Szabad akaratunk abból áll, hogy meghalljuk-e őt, vagy hátat fordítunk neki. Én ma tisztán tudom, hogy engem azért küldött ide, mert tudta, hogy visszatalálok hozzá, és rajtam keresztül tud üzenni mindenkinek. De nem azért mert veletek nem hajlandó beszélni, hanem mert süket fülekre talál bennetek...így azokon keresztül tud csak üzenni, akik feljutnak hozzá. Feljutni csakis a tudatunkkal, a nyitottságunkkal és a figyelmességünkkel tudunk, a jeleket észrevéve.
Az előző életekre én úgy tekintek, hogy minden energiaminőségünkben egyszer vagyunk jelen. Tehát a mostani tapasztalatommal, ha azt kérdeznék, én vagyok-e Jézus reinkarnációja? Akkor azt válaszolnám nem.
Jézus a maga idejében olyan volt, amilyen abban a korban kellett. Ehhez járt egyfajta személyiség, ami akkor kellett, és egy olyan énkép (ego) ami az ő feladatához kellett akkoriban. De az ő halálával az a fajta ego (én) megszűnt, viszont az energiaminőség (lélek) megmarad a mindenségben. Abban biztos vagyok, hogy én abból az energiaminőségből vagyok amilyenből ő is volt, és te is vagy. Csak ehhez most más személyiség jár, amilyen ebben a korban kell.
A feladat ugyan az! Feljutni az atyához, és minél több embernek megmutatni ezt az ösvényt. Újra elküldi a fiait, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Én úgy látom, sokan takaróznak azzal, hogy majd a következő életemben... De felhívnám a figyelmét, hogy az már nem ezt az én-t takarja, amit most jelen pillanatban tapasztal, mikor arra gondol, hogy én.
Amikor ezt megláttam, cselekvésre ösztönzött, hiszen ebben a felállásban nem leszek itt többet. Ezért ebből az életemből - lehetőségek terén - a maximumot szeretném kihozni. Mert ha nem, megcsinálja helyettem majd más. Aki ezt meglátja, nem tétovázik. Én ma úgy vagyok ezzel, hogy ha kell, inkább bukjak el, mint meg se próbáljam a feladatomat elvégezni.
Most sokan kérdezhetnék tőlem, hogy ha én ennek az energiának a viselője vagyok, akkor mutassam a csodákat...pont ezért vagyok itt, hogy elmondjam, nincsenek csodák! Az élet a csoda, amely körbevesz minket. A fizikai sík ahhoz kell, hogy megélhessük ami bennünk van. Nincs más csoda! Amit Jézusról írnak, csupa félrevezetés...Ő azt mondta: - Ne imádj engem, és ne isteníts. Mert tudta jól, hogy olyan dolgokat fognak köré tenni, aminek nincs valóságalapja. Ő is, és én is azt mondom, hogy energetikai alapelvek vannak, és aki betartja azt, boldog, kiegyensúlyozott életet tud élni, és mindezt úgy, hogy kommunikálhat az "Atyával".
A mai napig hallok olyan Jézusról szóló híreket, hogy agyagból galambot formált, majd megérintette, ettől az agyaggalamb átváltozott igazivá és elrepült...őszintén kérdezem...ennek mi a tanítás értéke? Ha igaz lenne...Aki ilyeneket valójában megtudna csinálni, azt csakis isteníteni akarnánk. De annak milyen hatása és milyen tanítása lenne a mi életünkre? Semmilyen! Megnéznénk, csodálkoznánk, hazamennénk, és élnék tovább a vacak életünket. Ezért mondta, hogy ne imádj engem, és ne isteníts engem.
Ha visszaemlékszünk, őt ugyanúgy megvádolták, hogy nem Isten fia, mert akkor különleges dolgokat kéne csinálnia. Mint például lejönni a keresztről. De nem tudott, aminek oka van. A fizikai dolgokat nem lehet kivenni a számításból. A tapasztalataim alapján bolondságnak tartom, hogy odament és meggyógyította a halálos beteget egy érintéssel. Ha az ok okozati dolgokat figyelemben vesszük, akkor sántít a dolog.
A betegség az okozat. Az ok mi vagyunk. Ez a tükör effektus.
A visszajelzés magunk felé...ez a jel, amit az energia mutatni akar. Amivel nem akarunk szembenézni, mert rájönnénk, hogy milyen kretének vagyunk. Nem akarunk magunkkal szembesülni, ezért inkább hiszünk abban, hogy valaki jön és elveszi a betegségünket. Holott orvoshoz kéne menni! Ha Jézus azonnal el tudta volna venni a betegséget az emberektől, akkor kérdezem én, mit tanultak volna ebből? Megmondom! Lehet nyugodtan csinálni a hülyeséget, mert itt ez a Jézus nevű srác, majd ő megoldja a butaságodat, és a tudatlanságodat, te pedig nyugodtan folytathatod tovább a beteg idióta életedet. Majd meggyógyít, nem kell törődni semmivel.
Ha kicsit logikusan gondolkodunk, ennek semmi értelme. Ezért áll fel a szőr a hátamon mikor azt látom, "karma oldás 5000 Ft". A karma cselekvést jelent. A karma az, ha például "Engem folyamatosan ver a férjem", akkor a karma ez alól az, hogy köszönöm ebből nem kérek, és szeretettel eljövök...Ez a cselekvés, az az itt egy karmát oldottam meg. Nem vernek többet, tehát, felszabadult életet tudok élni. Láttam már olyat, hogy valaki elment karma oldásra, és büszkén mesélte, hogy megszüntették minden eddigi karmáját, most már minden rendben lesz. Majd fél év múlva depresszióban fetrengett az illető, ami teljesen normális, hiszen a cselekvést vették el tőle.
A depresszió a cselekvőképtelenséget jelenti, úgyhogy szeretném hangsúlyozni, csodák a filmekben vannak! Az olyan lelkek, mint amilyen én is vagyok, a káoszt felszámolni érkeznek. Ma 100%-ban megértettem, még képesség sem kell, hogy a csoda megtörténjen velünk. A tapasztalatom azt mutatja, a képesség jó ha van, de nem ér semmit, ha az ember nem tiszta személyiség.
Az én olvasatomban a szuper képesség ezeket jelenti:
őszinte, becsületes vagyok,
nem csalok meg senkit,
ha hibázom, magamra vállalom,
a tetteimért, az írásaimért, felelősséget tudok vállalni,
másokat nem csapok be, hogy többnek lássanak mint ami vagyok,
senkire nem tolom rá a felelősségét annak, amit én nem tudtam megcsinálni,
hiszek magamban, és ezen keresztül másokban is,
imádom, szeretem magam, ahogyan másokat is,
türelmes vagyok magammal, és másokkal is,
megbocsájtok annak, aki engem elítél, és megbocsájtok magamnak ha ítélkezek.
Jártam jópár mesternél, de a felelősséget egyik sem vállalta. Így jutottam ide. Megláttam, a képesség ahhoz kell, hogy meglássuk, a szeretet ami mindenhez kell, és minden felett áll.
Ez határozza meg az ember sikerét, hogy milyen személyiség áll mögötte. Így tudom, az én sorsutam a példát fogja mutatni az embereknek. Ezen keresztül fognak majd tanulni.
A reinkarnációról az a véleményem, hogy mindenki Jézusnak születik, de mivel a becsület spektrumán elbuknak, ezért újra és újra kell születni. Ma tisztán tudom, hogy a lelkek azért vannak itt, hogy megélhessék azt a csodát, amit én látok...De sajnos a jelenkorban kellenek az olyan teremtett lelkek, mint amilyen én is vagyok, hogy ha nagyon messzire kerülnének az emberek a szeretettől, akkor valakinek vissza kell terelnie őket, mint a jó pásztor. Ezért ma én nem tartom magam különlegesnek, vagy aki sokat tett azért, hogy ezt az állapotot elérje. Hiszen én nem is akartam, csak egy egyszerű táncos voltam. De ő kiválasztott engem, pontosan erre a célra, felismerem. Ezért azt gondolom, ő a csoda, hogy engem megalkotott, én pedig próbálom tisztességgel elvégezni, amit nekem szánt!
Az üzenetem ezzel az írással, hogy elmondjam mind "Isten" teremtettei vagyunk, senkit sem szeret jobban, sem kevésbé. Minden csak rajtunk múlik, mindent mi okozunk, azt amit szeretünk, s azt is, amit nem. Aki ebbe belelát, tud rajta változtatni, ahogyan én is teszem.
Én a megváltó vagyok a saját életemben. Ez a megváltás hozhat másoknak is csodát, de arról én már nem tehetek, én csakis a sajátomat tudom megváltani...Én csak a saját sikereimért tudok felelősséget vállalni, másokéért nem. Az nem az én sikerem lesz, hanem az övé. Ha segítek valakinek odajutni ahol most én vagyok, akkor az nem az én sikerem, hanem az egyéné, aki oda jutott ahová én. Ez a felelősségvállalás.
Én csak az ösvényt mutathatom meg, de járni, nektek kell megtanulni rajta.
Ezért is tartom nagyon fontosnak, ha például tanárok vagytok, ne irányítsatok...Az oktatás azért bukdácsol, az iskolák, a tánc (és minden más, ami oktatás), mert mindenki irányítani akar. Ezért nem úgy működik, ahogy azt szeretnék. Irányítanak, de nincs mögötte szeretet, csak az elvárás, és ha teljesítik az a normális. Mint a jó robotok. Megtanítják a gyerekeknek, hogy ne gondolkodjanak, hanem parancsot teljesítsenek, utána meg szidják őket, hogy semmit nem képesek maguktól megcsinálni.
Sokan ezt a tudatlanságot használják ki, és pénzt csinálnak belőle, ahogy a táncban is. Mindent meg akarnak mondani a tanulónak. Mindent! Milyen legyen a smink, a ruha, a cipő, mennyit gyakoroljon, mennyit különórázzon, mikor egyen, mit egyen, mikor pihenhet, milyen szabályokat hágjon át a siker érdekében. Majd ha áthágta - a parancsra - és kiderül, akkor a slamasztika kellős közepén hagyják a tanítványt. Ami után a jó emberek törlik fel a mocskot, a felelősséget nem vállaló emberek után.
Több tehetséges, fantasztikus személyiségű táncost láttam, akik mára mind abbahagyták ezt a csodálatos műfajt, amikor meglátták az emberek által létrehozott hazugságvilágot, ami hangsúlyozom, nem a rosszindulatukból fakad, hanem a tudatlanságukból.
Ezért fontos, hogy nekünk kell látnunk, hogy kitől, mit várhatunk el. Nekünk kell tudatosnak lennünk, ha valaki jó valamilyen tevékenységben, akkor az nem azt jelenti, hogy mindenben jó. Magyarul a viselkedését nem feltétlenül kell másolnunk, még akkor sem, ha valamiben világhíres. Mert a tevékenység tudásának az elfogadása rendben van, de attól még tudatlanul viselkedik. Azt nem kell követnünk. Ez a tudatosságunk kényszerítené, vezetné rá őket is a változásra. Ezért is lenne fontos, hogy az igaz életet hirdessük a tevékenység segítségével, az energetikai alapelveket tanítanánk a gyerekeknek, a tükör effektust, hogy minden, amit okoztak, egy nap visszatekint majd rájuk, és nem kímél!
Jézus is megmondta! - Ki mint vet, úgy arat! Aki elvesz mindent, attól elvesznek mindent. Aki nem tud kapni, annak mindenki ad, aki kardot fog, kard által hal.
A gyerekeknek a szabad akarat princípiumát kellene hirdetnünk, és abban erősíteni őket, hogy mindenre képesek, amit csak akarnak, ha tiszta mögötte a szándék.
De ezt nem akarják, mert akkor nem lehetne irányítani őket. Ha a szabad akarattal tisztában lennének az emberek, nem kellene semmitől félnünk, mert mindenki szuper, egyedi személyiség lenne és követendő példa is egyben! Abban kellene erősíteni őket, amit ők éreznek, hogy hallgassanak magukra, és az érzéseikre. Nekünk tanároknak a tapasztalati tudásunkat kellene adnunk ahhoz, hogy a tanítvány kiteljesíthesse önmag(j)át, az információink alapján, aminek normális esetben 20%-nak kellene lennie. A többi 80% a tanítvány feladata! Ezt tudatni is kellene a tanítvánnyal, ebből fakadna a felelősségvállalás.
Ezért van az a sok áldozat, és sok utánzat-személyiség a művészetekben. Az egyéniségek eltűnnek az irányítás hatására.
Ezt az állapotot visszacsinálni érkeztem.
Lépj rá a felelősségteljes, sikeres útra. Ha valahol elakadsz, tudok neked segíteni, hogy ne kelljen újra, és újra kiegyenlítened az energiádat. Tudd! Szabadnak, korlátlannak, boldognak, kiteljesedettnek hivatott az itteni léted!
Aki azt mondja nem, az hazudik neked, mert irányít téged! A saját tudatlanságával.
Felébredést, és megvalósítást kívánok neked!
Comments