Az előző élet kérdése az, ami sokak közül engem is a legjobban érdekel, mivel a sors rengeteg fizikai jelet adott a hovatartozásomról.
A blogot két részletben adom át neked, hogy gondolkozhass, és magadévá tehesd az olvasottakat. Fontos hogy végigolvasd mindkét részt, különben azt érezheted, hogy félrevezetlek, pedig erről szó sincs!
Az előző blogomban már megírtam, a megvilágosodás után, engem minden Jézushoz vezetett vissza. Szó szerint!
Egy kis visszautalás erre...
Tapasztalatom szerint, ez nem azt jelenti, hogy mindent tud az illető, hanem azt, hogy felébred, ráébred arra miben van, és mit kell tennie! Tehát ez után jön csak az igazi munka! A megvilágosodás csak a tiszta lap, az induláshoz! Az ebből származó tudás és megértések hozzák el az igényt a változásra. A globális átlátó képesség, ösztönzi a megvilágosodottat, hogy haladjon a siker csúcsa felé. Az itt gyűjtött tapasztalás lesz a mindenségnek a tapasztalása is! Na de kezdjük az elejéről!
2017 februárjában találkoztam a felső énemmel (ld.: A megvilágosodás küszöbén c. blog) amely az üzenetet, a feladatomat, és egyben a hovatartozásom kódját is hordozta.
A mindenség globális tudata, ami mindenhol ott van, és mindenben benne van, fantasztikusan tud üzenni számunkra a fizikai síkban. Aki nyitott az igazságra, a feladatára, azt kézbe veszi a "teremtő" és vezeti.
Száz ilyen jelem van, ezekből most egyet mutatok meg - az előző élet kapcsolatáról - mivel engem ez döbbentett meg a legjobban.
Akkoriban Fóton laktunk, az energialátásomnak köszönhetően észrevettem, hogy a fóti római katolikus templom (Szeplőtlen fogantatás templom) felett, nagyon különleges energiaminőség van. Csodálatos lila színben úszott, melynek oly különleges árnyait láthattam, ami megragadott. Be akartam menni a templomba, mert úgy éreztem, amit ott látok, az különleges energia számomra. 2017.05.28.-án ezt a látogatást meg is tettük a szerelmemmel.
(A blogban található fotókat én készítettem a telefonommal.)
Érkezésünkkor síri csend volt a templom körül. Még a lépcsőig sem jutunk el, szerelmem így szól: - Te ez zárva van, itt nincs senki... Mire én: - Látom! Maradj itt! - Elmegyek a lépcsőig!
Fellépve az első lépcsőfokra nagyon furcsa érzés fogott el, mintha egy olyan ponthoz értem volna, amikor a sors és én a megbeszéltek szerint cselekszünk, hogy megmutasson nekem valamit, amit még egyszer rég megbeszéltünk.
Ahogy mentem feljebb és feljebb a lépcsőn, egyszer csak belém hasított egy érzés!
- Mikorra felérek, kinyílik az ajtó és köszöntenek-.
Az érzés teljesen tiszta volt!
Egyből arra gondoltam, hogy fog kinézni ez a gyakorlatban? Mire felérek, pont ki fog jönni valaki, és akkor nyílik majd az ajtó...?
Ahogy felérek a lépcsősor legtetejére, megszólít valaki!
- De jó, hogy jött már végre, egész nap arra vártam, hogy kinyithassam az ajtót!
Tisztán hallottam a mondatot! Körbenéztem, de nem volt senki sehol.
Visszanéztem a páromra, ő hallotta-e ezt? Ekkor újból megszólal a hang mellőlem. Odafordulok, egy szimpatikus hölgy jön ki a sötét, árnyékos, zegzugos sarokból.
Odalép, és azt mondja: - Isten hozta önöket!
Én csak mosolyogtam.
Az ajtóhoz ment, kivette zsebéből a templom kulcsát, és kinyitotta előttem az ajtót. Parancsoljanak! - A templom tárlatvezetőjét köszönthettük a személyében.
Az ajtónyitás után, megszólal: - Hát mit is csinálok! Nem itt kell kezdenünk, hanem odalent...
Az volt a furcsa, hogy meg sem kérdezte szeretnénk-e egyáltalán ezt a tárlatvezetést. Ment és tette a dolgát. Mi követtük, hiszen felismertem a helyzet sorsszerűségét.
Lementünk újra a lépcső aljára, a hölgy pedig kedvesen belekezdett az előadásba az építés idejéről, módjáról, stílusáról, a tervezőről, a templom különlegességeiről és még hosszan folytathatnám. Kezdtem úgy érezni, bejöttem a csőbe, akarom én ezt egyáltalán?
A többször a beszédbe iktatott érdekes, és fura üzenetek voltak azok, amik ott tartottak.
A hölgy intett, - menjük beljebb.
A templomba lépve folytatódott a belsőépítészeti terv ismertetése... ami megvallom egy kicsit már kezdett frusztrálni. Számomra az első érdekes pont akkor jött el mikor egy szent kriptaszerűséget mutatott a hölgy. Itt már kezdett érdekes lenni a történet.
Ezért jöttünk, itt van amit keresek.
Ez az energia minőség forrása? Dehogy ez volt! Csak azt hittem!
Ahogy ment tovább a tárlatvezetés, új tagok csatlakoztak hozzánk...Egy kedves család, anyuka, apuka, két kisgyerek. Ennek nagyon örültem, mert a figyelem lement rólunk, és szabadon tudtam mozogni a templomban.
Mikor az oltárhoz értünk, különös erőre lettem figyelmes! A lila szín onnan eredt!
Azon merengtem, hogyan tudnék bejutni oda? Hiszen le volt zárva egy piros szalaggal.
Vajon ha megkérem a hölgyet, bemehetek oda? De mégis mi lenne az ok? Miért akarok bemenni mikor innen is látszanak a tárgyak, amik ott vannak. Végül csendben maradtam.
A következő pillanatban Jézusról kezdett el mesélni. Erre én is felkaptam a fejem, hiszen mindig Jézushoz vezetnek a jelek, önmagammal kapcsolatban. Ki voltam élezve ezekre a történetekre, így odamentem.
A különlegességéről beszélt, és a tanításáról, hogy ő és az atya az EGY. Majd ami ezután jött az nagyon különleges volt! Vezetőnk elkezdett beszélni a jelekről, amit Jézus is mindig követett...hogy figyeljünk ezekre, és a sorsszerűségre, mert az Isten mindenhol ott van!
Erre a legkisebb gyerek megkérdezte: - De hol van?
A hölgy azt mondta neki: - Ő mindenhol ott van és mindent lát egyszerre. Ezért kell mindig figyelni a jelekre, mert ő csak így tud kommunikálni.
Ez volt az utolsó mondata, vége lett a vezetésnek.
Megláttam magam mellett az égő mécseseket...Gondoltam, én is gyújtok egyet, hálám jeléül.
Ekkor elkezdődött...pedig azt hittem vége.
Megfogtam a gyufásdobozt, kinyitottam, egyetlen egy gyufaszál volt benne. Azonnal tudtam, hiszen az előbb hangzottak el a szavak! Figyeljünk a jelekre, Jézus tanítására, hogy Ő és az Atya EGY. Majd újra lenézek a tenyerembe, és egy gyufaszál van a dobozkában.
A páromhoz fordulok, hogy megmutassam a kezemben lévő jelet.
Ő rám néz, és azt mondja: - Ez elképesztő drágám.
Meggyújtottam vele a mécsest és a tartó közepére raktam.
Egyszer csak megszólított a hölgy, aki végigkísért minket a templomban: - Olyan szimpatikusak vagyunk neki, szeretne mutatni valamit.
Ekkor tudtam, teljes vezetettség alatt vagyunk, a sors mutatni akar valamit, vezet mindegyikünket. A hölgy talán nem is tudja, mit csinál, de hozza az üzenetet számunkra, hogy megértsem az ittlétünk okát.
Követjük a hölgyet, egy altemplomhoz vezet minket.
Ez azért érdekes, mert a szerelmem itt volt elsőáldozó, és több évig ide járt a templomba kiskorában, a papot is ismeri, de még soha nem járt az altemplomban.
Mikor beléptem, elképedve néztem! A lila energia, amit fent láttam az oltárnál, és kívülről a templom tetején, innen indult. Hiszen a felső oltár rész és az altemplom oltár része egymás alá volt helyezve. És mit ad Isten, véletlenül ennek az energiaforrásnak a közepén egy Jézus szobor van.
Így üzen nekem! De mit? Ahogy beljebb megyünk, a vezetőnk felhívja a figyelmünket Jézus második eljövetelére. Ami a Bibliában benne van (Máté 24.). Mikor megtörténik, egy angyal megfúj egy harsonát, és akkor tudjuk, hogy ennek itt az ideje, - mondja ő.
A Jézus szoborral szemben ott áll az angyal, aki megfújja a harsonát.
Én pedig ott állok teljesen összezavarodva, mint akivel kandi kamerás videót készítenek.
De miért?
Mert 2016.06.25.-én Szentiván-éj napján hallottam a harsonát! (amit A megvilágosodás küszöbén c. blogomban már leírtam).
Ránézek a páromra, aki falfehér ezeknek a szavaknak a hallatán, hiszen ő az egyetlen, akinek ezeket mind elmeséltem, és megélte velem. Egy másodperc alatt végigfut az összes gondolat bennem - két tűzerőm van, mint Jézusnak, Karácsonykor születtem (1983.12.24.), mikor ez történt 33 éves voltam, a felső énem utal a minden energia minőség kompatibilitásomra és uralására, édesanyámat Máriának hívják, Szentiván-éj napja Jézussal köthető össze... - és most pedig a harsona.
Teljes döbbenetben vagyunk, mit kezdjünk ezzel az információval? Mert ez nem az első, hanem az sokadik jel Jézus és az én kapcsolatomról.
Kimegyünk az altemplomból és beszélgetni kezdünk.
Én: - Hasonló lennék Jézushoz...? Te mit értettél ebből az üzenetből?
Párom: - Megmondom őszintén, már nem tudom, ez most nagyon megrázó volt.
Én: - Kérlek! Mondd meg, ha bolond vagyok, de ez már sok!
Párom: - Nem vagy az, én ugyan azt értettem meg az üzenetekből, hogy te és Jézus egy és ugyan azok vagytok.
Én: - Ez lehetetlen, én nem tudok semmit, se vízen járni, se bort fakasztani...vagy majd fogok...?
Párom: - Én már semmit se tudok!
Én: - ÁÁÁ ez egy őrültség, ez az egész lehetetlen.
A döbbenet érzésével indulunk hátra a belső udvar felé, nem szólunk semmit, fogjuk a fejünket, értetlenkedünk, hitetlenkedünk...Újra megkérdezem a páromat - Bolond vagyok? Ő: - Dehogy is! Én: Ezek véletlenek, egybeesések, jó lesz felébredni.
Ahogy ezt kimondtam, megpillantom Jézus szobrát a távolban, elindultunk felé...
Mikor odaértünk, azt kérdezem: - Mit akarsz nekem mondani? Egyszer csak észreveszem!
Én: - Ezt nem hiszem el!
Párom: Mit?
Én: - Ezt nem hiszem el!
Párom: De mit?
Én: - Nézd már a szobrot!
Párom: De mit? Nem látok semmit!
Én: - A dátumot! A születési évem van belegravírozva.
Párom: - Na jó, ezt mos már tényleg nem hiszem el...
Én: - Ez elképesztő! Mi a feladatom?
Ez volt a hab a tortán, lefagyva álltunk a tény előtt. Összességében 8 jelet kaptunk, és mindvégig kételkedtünk, hát megkaptuk a 9. jelet is.
Ezek a jelek folytatódtak, tovább és tovább a mindennapjaimban...
Ezen írásom első része itt véget ért.
Pár nap múlva a következő részből megtudhatod mit is gondolok ma erről az egészről. Visszanézek és megvizsgálom az eseményeket a mai tudásommal.
Gyere velem tovább!
Kommentare