Milyen a kisugárzásod?
Lehet ezt befolyásolni?
Ha igen, hogy?
Sok-sok órás elemzői munkám rámutatott arra, hol van a legtöbb embernél az a pont, ahol elcsúszik a várt, boldog élet.
Megláttam, pontosan olyanok vagyunk, amilyenek a belső gondolataink, önképünk kisugárzása az érzelmek szintjén. Ez maga a kisugárzás.
A kérdés az, hogy ez pozitív, vagy negatív? Továbbá ez egyezik e az önvalónkkal?
Nagyon sok embernek van pozitív önképe, a külvilág mégsem veszi észre. Pontosabban az az elképzelés, hogy Ő pozitív kisugárzású, de valahogy mégsem érződik, és nem is úgy megy az élete, ahogy azt elképzeli.
Mi lehet ennek az oka? Mi az "önvalónk"?
A legtöbb ember azt hiszi, az az önvalója, ami lenni szeretne, amit el szeretne érni!
Itt van a félreértés!
Amit szeretnénk elérni az a cél! Hogy azzá váljunk, akik vagyunk. De nem az elért cél vagyunk, az csak az út! Akkor honnan tudom, hogy milyen az önvalóm? Mi a célom?Érdekes dologra jöttem rá!
Ez ma nem elfogadott, lehet, te sem fogsz egyetérteni azzal, amit olvasol majd, pedig a tapasztalataim azt mutatják, hogy működik! Mi a titok: Minden attól függ, relaxált állapotban vagy-e vagy sem!
Ennek semmi értelme ugye?
Na most figyelj!
1, Amit most gondolsz magadról, az csak a te fejedben létezik. Ahogyan az is, amit másokról gondolsz. Ami meg van, az csak van. Nincs rá szó.
2, Amit rólad gondolnak, az nincs, csak az ő fejükben, hiszen minden egyes személy teljesen másnak lát, mivel saját magán keresztül lát téged! Ami szintén nem fedi a valóságot!
Csak egy példa:
Hallgasd az embereket, miket mondanak másról. Miért? Mert ők ebben az esetben magukról beszélnek! Így tiszta képed lehet arról, hogy valójában milyen a veled szemben álló. Az energialátásomnak köszönhetően megértettem, és megtaláltam a fizikában, minden amit most látsz az nincs.
Ha körbenézel a szobában, vagy ahol most éppen vagy, minden amit felfogsz, tárgyakat színeket, mélységeket, az nem más mint az agyad szüleménye. Ugyanis, a fizikai síkot, az elektromágneses hullámok alkotják, más néven a kvantum fények, azaz a fotonok. Ha biológiai szinten vizsgáljuk a szemünket, nem képes látni, a fülünk nem hall, a bőrünk nem érez, a fejünkbe nem jut be a hang, s nem jut be a fény sem. Zárt rendszer. Akkor, hogyan érzékelünk?
Úgy, hogy a fizikai érzékszervünk csak az elektromágneses hullámokat veszi, majd az agyunk az, ami összeteszi a képet egy valósággá! Tehát a tudatod, egy vetítővászon, a te mozid.
3, Ezért veszítjük el a valóságot, magunk felett, és a magunk irányítása felett!
4, A fizikai valóságon keresztül adunk igazságalapot, a létezésünknek és az önképünknek! Ami nem az igazság. A nem valós kisugárzásunk annak függvénye, hogy mennyi hit, és gondolat van a fejünkben. Minél több a gondolat annál nagyobb az illúzióvilágod.
Emlékszem, én magam is feltettem ezt a kérdést:
- Atyám, miért születtem? - Hát azért, hogy minden úgy legyen, ahogy te akarod! - Minden? - Igen! Minden. Ami gátol téged, azok a szabályok, amiket követtek. Azt csak az ember követi, és találja ki. A létezésnek nincsenek szabályai. - Akkor megkaphatok mindent? - Nem! Nem kaphatsz meg mindent! - Nem??? Most mondtad, azért születtem, hogy az legyen mindig, amit én szeretnék! Most meg azt mondod, nem kaphatok meg mindent??? - Így van! Hiszen azzal a kérdéssel, hogy megkaphatsz e mindent, máris a hiányt éled!
Ekkor értettem meg mindent! Az álmok és a célok nem más, mint amire születtél. Mit kell hozzá tenned? Semmit. Egyetlen dolgot kell tenned, felfogni az előbbi mondatot.
- Azzal a kérdéssel, hogy megkaphatsz e mindent, máris a hiányt éled.
Fel kell fognod, hogy amit szeretnél, amit a legnagyobb álmodban dédelgetsz, az vagy. Nem kell fejlődnöd, hogy azt elérd, ellenkezőleg! Minden mást, el kell engedned, ami gátol téged. Ez nem más, mint a gondolataid. Azaz a félelmeid.
Te nem a gondolataid vagy, hanem a létező. A szenvedés csak a te fejedben van.
A szenvedésed addig szükséges, míg rá nem jössz, hogy szükségtelen. A fejlődés addig szükséges, míg rá nem jössz, hogy az vagy ahova fejlődni szeretnél. Ez a tudatállapot visz a teljes cselekvéshez, hiszen felfogod, hogy a végcél te magad vagy. Nem kell küzdeni érte, nem kell hajtani érte. Be fog következni.
Ez a szabály, amit észrevettem, vagy felfedeztem, ez megtalálható a fotonok mozgásában, működésében is. Ezeket nem én találtam ki, az univerzum mag is így működik, én csak eggyé váltam a mindennel. És ezt meg is éltem!
Gyanítom, amit én látok - és ma már meggyőződésem, hogy a foton mozgását látom - az maga az energia! Mindenhol ott van, és mindenben benne van, ő maga az alkotó az illúzió mögött. Ez az egyetlen ok, ami miatt nem megy az emberek élete.
Kompenzálnak, félnek, többet mutatnak, mint amik, és az eredményük illúziójába élnek. Ezen elért illúziók által elvárással teli életet élnek másokkal szemben. Mindegyik szála ide vezet. Aki fél az is ide tartozik, a félelme miatt várja el, hogy dédelgessék. Az ok mindig ugyan az.
Két szint van, avagy két állapot. Vagy tudod ezt, vagy nem tudod!
Ha tudod, teljes nyugalom jön rád, szeretni fogsz, elfogadóvá válsz, ítélet nélkülivé válsz, és a gondolatok szertefoszlanak, a jelenbe kerülsz, elengedsz mindent, cselekvőképes leszel, ösztönös, és meghallod magad! Onnantól kezdve tudod mi helyes, mások befolyásolása nem hat rád, kitartasz, és nem utolsó sorban, kézzelfoghatóan működik az életed (sikeres vagy). Ez az a pont, amikor nem hirdeted az igazad, nem félsz, nem kell mondanod semmit. Mindenki érzi, hogy valami különleges van benned, de nem tudják mi az. Versenyezni akarnak veled, mert kishitűek, de te fel sem veszed, mert rájuk látsz, megérted őket, így nem ítélsz, csak cselekszel, és szeretsz. Mindent szeretsz úgy, ahogy van. Mert magadat látod abban is, hiszen szereted magad. Akkor tudsz mindent megcsinálni odakint, ha te magad ugyanaz vagy odabent. Ahogyan a fotonok is működnek. A kettő között az "odabenti látásmódod" a vízválasztó.
Ha elhiszed, hogy akarnod kell a változást, végig a hiányt éled.
Az önmegvalósítás, nem más, minthogy hagyod megtörténni magaddal, ami van.
Az impulzusok folyamatosan érni fognak. Hidegek, melegek. A kérdés az, relaxált állapotban tudsz e majd maradni - azaz jelen lenni -, amikor bombáznak, a kívülről jövő hatások. Ha a gondolat nélküli állapotot fenn tudod tartani, az ösztönös viselkedésed felszabadul, így tudsz reagálni, a (nyers) tiszta éneddel, ami a jövődre, felszabadító, önkiteljesítő hatással lesz.
Amire vigyázni kell:
Ha nem vagy elég fókuszált, akkor könnyen elvihetnek a tudatlanok, a félelemmel élő emberek, és a pánik.
Hogy néz ez ki?
Például:
Mesél neked valaki egy jó kis negatív sztorit, ami ráadásul nem is az ő életében történik, hanem máséban, és csak úgy sztorizgat, színezi a történetet, pletykálgat... (mert az ő élete üres, így legalább tud valamiről beszélni).
Ismerős ugye?
Ha részt veszel az ilyen beszélgetésekbe, észre sem veszed és egy másodperc alatt te magad is tudatlanná válsz, hat rád.
Mi történik veled, ha belemész az ilyen beszélgetésbe?
A tudatod azonosul - főleg ha véleményed is van - az adott szituációval.
Hogyan hat ez rád?
Az ítéleteid miatt döntésképtelen, cselekvésképtelen leszel, mert a tudatod elítélte a más helyzetében lévő cselekedetet, így a te esetedben, amikor a változás igénye megszületik benned, nem mersz majd tenni, mert ezt a helyzetet, már másnál elítélted. Ezért mondják, hogy ne ítéljetek hogy ne ítéltessetek (Jézus szavai ezek), mert magadat ítéled el!
Érted már?
A fotonok ebben az esetben is ugyan úgy működnek. Minden visszakerül önmagába, mert elektromágneses térben létezik a foton. Te magad is abból vagy. Tehát az alapelve rád is vonatkozik, ha tudod, ha nem. Erre mondják, hogy visszanyal a fagyi!
A helyes megoldás, ha azonnal, felállsz, és odébb mész, vagy szólsz, hogy te nem szoktál ilyenekkel foglalkozni, mert úgy sem tudsz rajta változtatni, majd odébb lépsz!
Ez a tudatosság! Amikor a jelenben tartod magad, fókuszált vagy, és nem látod el energiával a történéseket. Csak tartod a fókuszt, így tapasztalhatod az irányítás érzését minden felett, ez elhozza a relaxált állapotot, felszabadulsz, bátor leszel, kiállsz magadért, és ezen keresztül önbeteljesítesz!
Comentários