A szeretethez egy gyönyörű út vezet, ki ezt járja, majd a szerelmet találja. Igaz, emberként ezt nehéz járni, de aki ezt megéli a csodát megleli!
Az idevezető út könnyen kezdődik!
A szerelem első szakasza a szerelemmel kezdődik.
Aki szerelmes csodálatos dolgokat él meg fiatalként, de ennek megélése, most már tudom nem más mint a kívülről jövő dolgok elérése. Emlékszem jól erre a pillanatra, olyan mint a mámor, ami örökké tart és talán soha nincsen vége. De egy idő után mintha valami megváltozna, talán visszagondolva túl jó és unalmas? Ezt már talán nem tudom meg, de rájöttem a szerelemhez, a tiszta szerelemhez, csak a fájdalom vezet.
A kezdeti lépések, mindig a szenvedéssel járnak ha a szeretetet keressük!
Ahhoz, hogy igazán tudjunk szeretni, a veszteséget kell megélnünk. A veszteség azért áll be, mert kívülről várjuk a szeretetet és nem bennünk van. Aki szeretetben teljes életet szeretne élni, annak el kell indulnia a saját útján.
Honnan tudod melyik ez az út? Hát az, ami csak neked jó!
De ezt rajtad kívül nem tudja senki. Ha elindulsz, rájössz nem szeret senki, mert változol. Miért nem szeretnek? Mert ők maguk sem szeretik saját magukat, egy helyben toporognak. A szeretetet mindenki kívülről várja, de nem találja! Ha elindulsz, az úton áldozatot kell hoznod. Hogy mekkorát? Az határozza meg, hogy mekkorák az álmaid! Nekem nagyok! Ezért mindig mindent fel kellett áldoznom! Mikor elindultam azért kellett áldoznom, hogy tovább tudjak menni. Így egyedül maradtam, hogy magamra tudjak hallgatni. Egyedüllétemben megértettem, akármim van, nem tesz boldoggá!
Ha a boldogságot keresem, nem kellenek ezek az általam fontosnak hitt dolgok, mert nem vagyok boldog tőlük.
Ezért elhatároztam, mindenem elajándékozom és új életet kezdek.
Akkor még nem tudtam, hogy ezzel a cselekedettel fogom az egész életemet sikeressé tenni! Mert itt ezen a ponton még nem ismertem az energiák mozgását, csak láttam...de nem ismertem. Csak hallgattam magamra, de természetesen ennél a pontnál is mindenki le akart beszélni arról amit tettem, mert kívülről őrültségnek tűnt.
Mikor megéltem, hogy nincs semmim fura érzés kerített a hatalmába, boldog lettem! Csodálkoztam...miért? De akkor ez már nem számított.
Egész egyszerűen felszabadultam. A szabadságérzés boldogságot hozott. Úgy éreztem, mintha én irányítanám az életemet és végre egyszer nem mások, nem a tárgyak, az általam vélt siker amihez ragaszkodtam. Akkor ott először boldogságot éreztem! Pedig már semmim nem volt és szinte mindenkit elveszítettem akkori barátaim és hozzátartozóim közül!
Akármilyen furán is hangzik, elkezdtem boldogságot érezni, pedig kívülről látszólag lefelé, sőt a vesztembe rohantam!
Ez volt a kulcs az új életemhez, amit akkoriban még egyáltalán nem tudtam és nem értettem! Ez a jelenség szimpla energetika. Amit el tudsz veszíteni, vagy oda tudsz adni, csak azt tudod később kontrollálni, irányítani!
Miért is van ez? Az energiaáramlás miatt!
Aki leragad egy típusú energiaszintnél - azaz élethelyzetnél - az energiaáramlása lelassul és így korlátozza saját magát az illető. Magyarán a ragaszkodások miatt nem képes az új dolgokat befogadni az életébe.
Ezért nem sikeresek az emberek, mert mindenhez ragaszkodnak!
Ennek a legkönnyebb áthidalása, az energiák fejlesztése - a legfontosabb kulcs - az ember életében. Az itt elszenvedett veszteség, trauma miatt elkezdtem szeretetet érezni magam felé.
Ami még jobban összekavart! Miért érzem ezt...amikor egyre rosszabb minden...
Itt és most volt a csoda! Ennél a pontnál.
Mivel én szerettem magam, másokat is át tudtam hatni ezzel a szeretettel.
Itt jött a következő csoda!
Megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, aki olyan volt mint én. Szinte tökéletesen passzolt minden, de volt egy érdekes dolog a találkozásban! Nem vesztettem el a fejem, nem volt mámor mint az első szerelemben.
Tudatomnál maradtam.
Nagyon fura érzés volt! Mintha magamba lennék szerelmes és nem másba. Csak erre a szeretet érzésemre hagytam, hogy rácsatlakozzon. Ami a későbbiekben hatalmas megértést és szeretetet hozott kettőnk közé!
A további fejlődésem újabb nehézségeket hozott. Ahogy kezdtem látni a dolgok működését, a felelősségteljes élet valóságalapja egyre jobban nőtt bennem. Ráláttam olyan dolgokra, amelyek érdekében úgy döntöttem, hogy a jelenlegi helyzetem és továbbfejlődésem nem követelhet mások által elszenvedett, lemondásokkal teli életet. Ezért úgy döntöttem, hiába szeretjük egymást, a későbbiekben ez probléma lehet. Ezért kiszállok a kapcsolatból, mert akit igazán szeretek nem korlátozhatom az akaratommal, hiszen már előtte én magam is megéltem a korlátozás nehézségeit, ezért tudtam, ez hosszútávon nem működhet.
Így a szétválás megtörtént...
Ez az élethelyzet újabb megélést hozott! Nem várt dolog történt...
Jópáran szakítottunk már az életünk során. Ezek a legtöbb esetben rossz szájízzel történnek és többségében sértődés a vége. Ám itt nem ez történt...hanem csodálatos megértést kaptam, és mivel ő is szeretett engem...így elenged ha úgy érzem ez a legjobb "nekünk" (nekem).
Emlékszem, az utolsó bőröndnyi ruhát pakoltam, de félbe kellett szakítanom, el kellett mennem ügyeket intézni...mire visszaértem a bepakolt, elkészített bőrönd várt.
Megköszöntem és eljöttem.
Mikor hazaértem, kinyitottam a bőröndöt, melyben egy cetli volt...ez állt rajta:
A szeretet van, Örök és bárhogy is döntünk, én mindig szeretni foglak, a szeretetem örök irántad míg élek!
Akkor értettem meg először a szeretetnyelvet, amit egy angyalarcú lány hozott el az életembe, és akkor ott tudtam, hogy ő az! Akármilyen is az élethelyzet és a lemondás, ő a nagy "Ő"! Az az ember, aki engem szeret mikor elhagyják is, úgy tud szeretni, mint amikor először találkoztunk. Ő az, aki bármilyen vagyok úgy szeret és úgy fogad el ahogy vagyok, nem kell szégyenkeznem...mert ő csak szeret engem...és kész.
Akkor ott megértettem, hogy aki engem így szeret, ismeri azt a különleges nyelvet amit szeretet nyelvnek hívnak. Megérti a velem történt dolgokat, felelősségteljesen tud dönteni az életében és ezen döntések mögé teljes vállszélességgel oda tud állni az életben.
Itt mutatkozott meg először jól az energia, hogy amit el tudsz engedni az egyszerűen áramlik az életedben! Így én visszaáramoltatom ennek a csodálatos lénynek az életébe, hogy viszonozzam azt a csodát amit nekem adott és a mai napig ad. A SZERETETET!
De ezután én jöttem!
A sors megmutatta a legnagyobb hatalmát nekem, amivel megrángatta minden idegszálam, és próbára tett...
Azt hiszed neked jár a szeretet? Rosszul hiszed!
Az elmúlt napok történései...
Hívást kapok, hogy az én kedvesem összeesett, eszméletét veszítette és mentőt hívtak hozzá. Tudtam nagy a baj, hisz egy fiatal életerős nővel ilyesmi nem történik csak úgy! Rohantam a sürgősségire, hogy minél gyorsabban vele lehessek, támogathassam a bajban, foghassam a kezét, érezze mellette vagyok.
Pár óra elteltével - a vizsgálatok után - a kórterembe azt mondta nekem: "Minden rendben, még nem tudják mi a baj, de hamarosan kiderül... Lehet, hogy holnap még kell egy pár vizsgálat..."
Nem festett jól a helyzet! Öt perc sem telt bele, megjelent egy nagyon szimpatikus altatóorvos. Akkor tudtam, hogy most kezdődik...
Ki kellett mennem a kórteremből, ekkor már harapni lehetett a levegőt. Energetikailag mindenkin lehetett látni a stresszhelyzet okozta kivetülést. Tudtam nagy a baj!
A következő percekben már el is vitték a műtőbe... A diagnózis belső vérzés, élet halál közt van! Életmentő műtét várt rá!
A feszültséget csak tetőzte, hogy két professzort is hívtak a műtéthez, a baj nagyobb volt mint gondolták!
A műtét két órája zajlott, mikor egy harmadik professzort is behívták, aki nagy mágusa volt az ilyen súlyos helyzeteknek. A komplikáció abból adódott, hogy iszonyatosan sok vért vesztett! Ekkor már 2,5 órája tartott a műtét...
Itt szeretném elmondani a megélésem, ami hatalmas tudást hozott:
Szembenéztem azzal a ténnyel, hogy lehet, soha többé nem látom őt élve! Azonnal Jézus jutott eszembe...mikor így szólt:
Elhagysz engem Atyám?
Itt volt a pont, amikor megkérdőjeleztem minden tapasztalatomat a trauma hatása miatt...
Végre elkezdtem érezni az életem irányítását és most elveszed tőlem azt? Mikor már a kezembe adtad!
Újra eszembe jutott Jézus!
De a lelkemet a kezedbe adom!
Akkor értettem meg! Csak az tudja az életét visszavenni, aki oda is tudta adni.
Jézus odaadta az életét, hagyta hogy megalázzák, gúnyt űzzenek belőle! De ő kitartott a hite mellett, és később vissza is tudta venni az életét, amit odaajándékozott.
Így én is szembenéztem azzal a ténnyel, hogy el kell engednem akit a legjobban szeretek! Mert ebből fogok tanulni...és hű maradok az eddigi tapasztalásomnak, kitartok...bármi is legyen az ára! Én elengedem és tudomásul veszem, ahogy alakul, nekem úgy lesz a legjobb.
Meglepetésemre a három órás műtét után két professzor jön felém...Túlélte!
Akkor kaptam teljes megértést és másik szinten megvilágosodást, hogy amit eddig csináltam, mind igaz volt, és az energiaáramlásnak a megfelelő érzelmi beteljesítésnek alapelve a polaritásban van.
Aki teljes életet szeretne élni, minden szinten szabaddá kell tennie magát.
Ez akkora trauma volt az életemben ami teljes gőzzel megnyitotta az energialátásom, érzékelésem magasabb fokát. Hiszen a trauma fokozza a szenzitivitást, amit már megírtam az energetikai siker hatása blogomban...Rájöttem, megélem...az ember az egyetlen olyan lény, aki a fájdalmon, traumán keresztül tud csak fejlődni, olyan gyarló!
Megéltem, a siker semmi máson nem múlik minthogy el tudod e engedni azt ami igazán fontos a számodra. Ez az a poláris energiaáramlás ami a sikert és azon keresztül a szerelem érzést hozza az életedbe!
Hallom a távolból a hordozó ágy gurulását...nyílik az ajtó, a kedvesemet hozzák. Rám néz, nem tudja mi történt vele...rá mosolygok, úgy fogom a kezét mintha először tenném. Ő beszélni akar, de szó nem jön az ajkai közül...én hallom őt, olvasok a szeméből, látom hogy már nem fél mert ott vagyunk egymásnak! Tudja, hogy vigyázok rá, tudja, hogy szeretem. Új, magasabb megélésű érzelem fogott el mikor megfogtam a kezét, éreztem a bőrét, az illatát, a selymes haját és élveztem, hogy él!
Ez a megélés, olyan erőt adott az élethez amit soha nem felejtek!
Sokan beszélnek magasabb síkokról, odaátról...én azt mondom az itt és most a legmagasabb sík, ami van és létezik. De erről fogalmunk sincs! Teljesen tudatlanok vagyunk...nem tudunk semmit.
Pedig "a minden" vesz körbe bennünket, minden pillanatban...
Комментарии